Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogot. Jobban mondva nem csak a blogot, hanem a tudatos táplálkozást a sportot, a házi készítésű ételeket. Ennek több oka is volt, de talán a legelején kezdem vagyis kb. onnan folytatom ahol abbahagytam. 2013. szeptemberét írunk. Elmenetem a nőgyógyászhoz kivizsgálásra, mert még mindig nem akart összejönni a baba pedig már 1 éve próbálkozunk. A vizsgálat során a doki egy kb. 3 centiméteres csokoládé cisztát fedezett fel. Elküldött vérvételre, CA125-öt vizsgálatra. Természetesen azonnal utánanéztem annak, hogy mi ez, hát mondanom sem kell, hogy az ütő megállt bennem, amikor láttam, hogy a rák diagnosztizálásához használják. Tovább böngészve kiderült számomra, hogy az endometriózis megállapításának egyik vizsgálata. Régóta nagyon gyanús volt nekem, hogy endometriózis okozza a kibírhatatlan menstruációkat, de eddig erre egy doki sem gyanakodott, vagy nem mondta. Elmentem a vérvételre, és elég magas volt az érték, majd a nőgyógyásszal konzultálva kiderült, hogy valóban a ciszta endometiózisra utal. Várjunk 1 hónapot hátha felszívódik. 1 hónap múlva a kontrollon már több mint 5 centis volt a cisztám, és simán kitapintottam magamnak hasfalon keresztül. Sajnos nincs más lehetőség műteni kell. Hozzáteszem életemben 1-szer műtötték a gerincemet, így nem voltam elragadtatva az ötlettől, de mégis azt éreztem, hogy ott a fény az alagút végén. Hogy végre vége a 13 éve tartó szenvedésnek.Mivel a nődoki öreg mint az országút (na jó annyira nem, de már nem műt, nem vezet szülést, stb) átirányított a fiához, hogy hívjam fel, és ha nekem is megfelel, ő fog műteni. Dokihoz bejelentkeztem, aki újabb vizsgálatokkal igazolta az endometriózist és elküldött még másik csomó vizsgálatra. Vizsgálat vizsgálatot követett. Majd az eredményekkel vissza a dokihoz, és megbeszéltük januárban műteni fog, és december 23-án hívjam vissza, ad időpontot az altató orvoshoz. Igazodni kellett a menseshez, így a dec.23-at a ciklusom alapján egyeztettük. Azonban a menstruációm nem akart megjönni. Rengeteget kutakodtam endometriózis ügyben és tudtam, hogy teherbe esni csodával határos lett volna, így nem is feltételeztem, hogy ez áll a háttérben. Pedig DE!!! December 22-én megtudtuk, hogy egy kis csoda növekszik a pocakomban. Annyira nem akartam elhinni, hogy 2 napon belül 3 tesztet is csináltam, majd 1 héttel később még 1-et. 23-án hívtam a dokim, aki közölte velem, hogy sikerült az endometriózis legjobb gyógyszerét "beszereznem". Karácsonyi ajándékba babát kaptunk :) Szóval nincs lehetetlen, és csodák igenis is vannak!
Naná, hát persze, hogy az első pillanattól kezdve paramami lettem. Állandóan attól féltem, hogy minden rendben van-e a csöppségemmel. Szerencsémre a "nemkívánósság" volt az egyetlen tünete a terhességemnek. Ez a paramamiság kitartott egészen addig amíg meg nem mozdult a poacaklakó. Mitől féltem? Hogy a baba lesz-e erősebb vagy a ciszta, hogy az endometriózis ellenére megmarad-e, hogy egészséges-e? Nem érzemtem még őt odabent, így számoltam a napokat a következő ultrahangig, hogy újra azt mondja a doki, makk egészséges. Azonban Őfelsége - merthogy ifjú trónörökös növekedett bennem - nem fért el a cisztámtól és szétdurrantotta azt. Ezáltal 1 hétig élvezhettük a SOTE I. vendégszeretetét, és káprázatos, fejedelmi ellátását. A diabetikus menüt inkább nem részletezném, gondolom mindenki el tudja képzeni. Volt ciszta nincs ciszta. 1 hét hányás és görcsölés eredménye -7 kg és egy makk egészséges 18 hetes kiskrapek,akinek már a rugdosódását is éreztem. Azon kívül, hogy elég feszengős volt a szentem zökkenőmentesen telt a terhességem. Vagyis azért annyira mégsem, mert semmit nem bírtam megenni, ami teljes kiőrlésű, mert fájt tőle a gyomrom, és a zöldségeket is sikerült leredukálnom a paradicsomra és a sárgarépára. A gyümölcsök még úgy ahogy mentek, és így lassan jobb híján - mivel sütni, főzni nem nagyon tudtam - minden addig betartott diétás elvet elhagytam. Reggeli, uzsonna kakaós csiga, a többi meg ahogy sikerült. 21 kg-ot híztam a terhességem alatt, és 13 kg-al kevesebb voltam 2 héttel a szülés után. DE nem bánom, mert életet adtam egy makk egészséges kisfiúnak, aki azóta mindkettőnk szeme fénye.
Gondoltam én, hogy majd a szülés után ha letelt a 6 hét szépen visszaállok a megfelelő táplálkozásra. Gondoltam én!!! De a kisfiam nem egészen így gondolta. Szerencsére szoptathatom az én kis lurkómat, de szerencsétlenségemre a teljes kiőrlésű kajáktól zöld és nyálkás a széklete. Úgyhogy újabb kihívás elé néztem. Találjam meg azokat az ételeket, amik beilleszthetőek az IR diétába, és nem teljes kiőrlésűek. Korábban nem sikerült megbarátkoznom a bulgurral, az édesburgonyával, a kuszkusszal, a mandulaliszttel, a kókuszliszttel, és a kókusztejjel sem. De most. valahogy másképpen állok a dolgokhoz. Kísérletezek. Azon szerencsések közé tartozom, hogy ezt megtehetem. A fiam egy kis angyal. A párom egy kész főnyeremény. A házimunkát akkor végzem, amikor a párom itthon van, cserébe mindig valami finomság várja amikor hazaér. Így, hogy nem azért kóstolgatom az új köreteket és új hozzávalókat mert ezt kell ennem, hanem mert kíváncsi vagyok, így sokkal jobban sikerül újra tartanom a megfelelő étrendet.
Most a fokozatosság elvét követem. Első a cukor ismételt megvonása. Elképesztő egyébként, hogy pár nap alatt teljesen visszaszokik az ember. Második lépés az ételek nekünk megfelelő alapanyagokból és módon való elkészítése. A harmadik az lesz, hogy mérni is fogom pontosan, egyenlőre mivel szoptatok csak saccra próbálok 160-200 g szénhidrátot enni. A tejcsim, és a kis csimotám táplálása fontosabb, mint hogy súlyt veszítsek! Pedig azért az is ott van a célok között! Elmondhatom, most a második lépésnél tartok, és egészen jól megy már! A 4. lesz majd, de az még a jövő zenéje, hogy mikor a sport bevezetése. A heti 1 (néha kétheti 1) babamama jóga nem sokat lendít a mozgáson. Azt gondolom így is sokat megteszek a lehetőségeimhez mérten! Csak elhatározás és akarat kérdése, ami meg nem azon úgysem tudok változtatni :)
